Ahogyan az edzés előtti bemelegítésnek, úgy az edzés végi nyújtásnak is kulcsfontossága van ízület- és izomvédelmi szempontból. Megelőzhetőek vele a későbbi sérülések, valamint megtámogatja az izmaink regenerálódási idejének csökkentését is.
Ahogy a bemelegítésnél, úgy a nyújtás során is haladhatunk fentről lefelé, de akár lentről felfelé is - a lényeg, hogy legyen struktúrája és ne össze-vissza dolgozzunk. Épp ezért arra törekszünk, hogy amelyik izomcsoportot már lenyújtottuk, azt ne kelljen erőltetni. A hatékonyság 1 perc közeli időt diktál, de legalább 30 másodpercen át igyekezzünk az adott izmot nyújtani. Feszülő érzést kell kiváltania a mozdulatnak, de ne nyújtsuk túl az ízületeinket.
Vannak úgynevezett rövidülésre hajlamos izmok, amikkel kiváltképp érdemes foglalkozni - főleg azoknak, akik ülő munkát végeznek. Ilyen a bicepsz, a trapéz (más néven csuklyás) izom felső része, a nagy mellizom, a csípőhajlító izom, a combhajlító izom, és az ágyéki szakasz egyéb izmai. Ezt a témát egy következő prevencióval foglalkozó írásban boncolgatjuk, hamarosan.
Egy nyújtás lehet aktív, vagy passzív.
Mikor passzív nyújtásról beszélünk,vagy külső segítséggel (például egy társsal, vagy bordás fallal), vagy egy másik izom segítségével történő mozdulatról van szó. Annál hatékonyabban tudjuk végezni őket, minél hosszabb ideig kitartjuk a mozdulatot.
Az aktív nyújtást pedig a nyújtandó izom ellentétesen működőt izmával végezzük. Ilyen mozdulat például, mikor a tricepszet feszítve nyúlik a bicepsz. 
Mindig legyél körültekintő és alapos a nyújtás során.
Cserébe az izmaid regenerálódási folyamata felgyorsul, és a bedurrant izmok nem maradnak merevek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.